Írország,

Újra meg újra találunk okot a visszatérésre – Dublin végigjárva gyalog, a napokon át tekeredő tengerpart, és egész délutánok, amelyek elvesztek olyan kocsmai zenei estéken, amelyeknél nem terveztünk maradni. Elég ismerős ahhoz, hogy könnyű legyen beleszokni, és elég vad ahhoz, hogy újra és újra meglepjen.

A késő tavasztól kora őszig tartó időszak (május–szeptember) az egyszerű válasz: hosszú esték, a tengerpart a legpuhább arcán, és hagyományos zene minden kocsmában. A június és a július a legforgalmasabb; a Wild Atlantic Way mentén heteken át előre foglalj szállást.

Az átmeneti szezon (április–május és szeptember–október) a kedvencünk: lágyabb fény, üres vidéki utak és értelmes szállodaárak. A tél alulértékelt – hangulatos kocsmák, rövid napok, drámai égbolt a tengerparton.

Dublin. A Trinity College és a Book of Kells a képeslap, de Dublin gyalog tárul fel. Sétálj a rakpartokon, keress egy hagyományos zenei estet (a smithfieldi The Cobblestone a mi választásunk), és szánj egy lassú délutánt egy grúz stílusú téren.

A Wild Atlantic Way. 2500 km tengerparti út Donegaltól Corkig. Nem hajtod végig az egészet – egy szakaszt választasz. Clare és Kerry a klasszikusok; Donegal csendesebb és ugyanolyan szép.

A Moher-sziklák és a Burren. A sziklák olyan lenyűgözők, mint ahogy hirdetik, de a mögöttük húzódó Burren – kőlap-mészkő, vadvirágok, romos apátságok – az igazi csendes meglepetés. Menj korán vagy későn, hogy elkerüld a buszos tömeget.

Galway, Dingle és Killarney. Galway a zenéért és az osztrigáért, a Dingle-félsziget Európa egyik nagyszerű tengerparti útjáért, Killarney a hegyekért és tavakért. Bérelj kis autót, vezess balra, és ne siess.

Első útra: négy éjszaka Dublinban, plusz öt éjszaka egy Galway–Dingle–Killarney körön. A legegyszerűbb Dublinba be- és kirepülni; Shannonból repülj haza, ha ki akarod hagyni a visszautat.

Dublin negyedei: a Temple Bar hangos és szórakoztató, de turistás – szállj meg a Liberties-ben, Portobellóban vagy a Stephen’s Green körül, hogy legyen karakter a legénybúcsús zaj nélkül. Az úton minden régióban válassz egy bázist (két-két éjszaka), hogy ne kelljen minden este kicsomagolnod.

Dublinon kívül egy kis bérautó a válasz – a nyugati partvidék vonattal egyszerűen nem működik. Vezess balra, a keskeny utakon lassan haladj, és állj be egy kitérőbe az elhaladó traktoroknak. A benzinkutak egyszerűek; a biztosítási önrész nem az – olvasd el az apró betűset.

Dublinban: a Luas villamos és a buszok mindent lefednek, a központ valóban sétálható. Az intercity vonatok jók Belfastba, Galwaybe és Corkba – de a Wild Atlantic Way-hez az autó elkerülhetetlen.

Az ír konyha messze túljutott a szalonna-és-káposzta közhelyen. Dublinnak magabiztos fine dining színtere van; Galway, Cork és Kinsale a méreteinél jobban teljesít; és a termelői piacok mindenhol megérnek egy délelőttöt.

Amit mindig megeszünk: egyszer egy igazi ír reggeli (csak egyszer), tenger gyümölcsei-krémleves a tengerparton, egy barnakenyér-és-vaj pillanat, friss osztriga Galwayben, és egy Guinness, amely tényleg olyan ízű, mint amilyennek mondják. A kocsmák meglepően későn szolgálnak fel ételt – egy hagyományos zenei est egy tányér raguval verhetetlen.

Írország a lassú utazást jutalmazza. Az egész sziget kisebb Izlandnál, mégis eltölthetsz két hetet, és úgy érzed, alig karcoltad meg a felszínét. Ez az az ország, ahová a barátainkat küldjük, ha olyan helyet szeretnének, amely újrahangolja a tempódat – zene, időjárás, könnyed beszélgetés. Kezdd Dublinnal, autózz a tengerparton, és térj vissza a kihagyott részekért (lesz belőlük sok).

Mindkettő, őszintén, de ha választani kell: Dublin az irodalomért, a kocsmákért és a könnyen sétálható központért; Belfast a történelemért, a falfestményekért és egy hajógyár utáni város tisztább nyersességéért. Belfastot kevesebben látogatják – és ez még mindig csendes titoknak érződik.

Általában nem. Az út jól kitáblázott, és maga a vezetés is az öröm része. Ha nem akarsz vezetni, ülj fel néhány helyi egynapos túrára Galwayből vagy Killarneyből, és ott szállj meg.