Olaszország,

Olaszországot nem kell különösebben bemutatni, de az Olaszország, amelyről mi írunk, az, amelyet az első úton nem látsz – egy ebéd egy csendes római téren, az ötórai fény a Comói-tó felett, ahogy a pincér kijavítja a tésztarendelésedet, és mégis a megfelelő bort tölti hozzá. Gyakran visszatérünk; az ország minden alkalommal egyszerre tűnik nagyobbnak és kisebbnek, mint emlékeztünk.

A tavasz (április–június) és az ősz (szeptember–október) a kedvenceink: meleg napok, lágyabb fény, és a városok újra lélegeznek. Júliusban és augusztusban hőség van – Rómában és Firenzében brutális –, a tengerpart pedig megtelik nyaraló olaszokkal. Ha csak augusztusod van, menekülj a szárazföld belsejébe a Dolomitokba, vagy északra a Comói-tóhoz. A télnek is megvan a maga csendes bája: üres templomok Rómában, ködbe burkolózó Velence és igazi síelés az Alpokban. Ha tehetsz róla, kerüld a húsvét és a Ferragosto (aug. 15.) körüli tíz napot.

Róma. Mindenhová gyalog menj. Napkelte a Pantheonnál, állva elfogyasztott kávé a Sant’Eustachióban, naplemente a Gianicolóról és vacsora Trastevere-ben. Hagyd ki a Spanyol lépcsőt, és az az óra inkább a Centrale Montemartini múzeumban teljen. Velence. Legalább két éjszaka – megváltozik, amikor a napi turisták elmennek. Cicchetti-körút Cannaregióban, korai vaporetto Torcellóba, kávé egy csendes campón. Milánó. Alulértékelt. Aperitivo a Bar Bassóban, rendes séta Brerában, és az Utolsó vacsora, ha elég korán lefoglalod. Comói-tó. Varennában szállj meg, ne Bellagióban; a gyorskompot válaszd az átkeléshez. Egy lassú délután a vízen, és megérted a többit.

Első útra: négy éjszaka Rómában, kettő Firenzében, kettő Velencében – a klasszikus háromszög, és működik. Második útra: hagyd ki Rómát, repülj Milánóba, szállj meg három éjszakára a Comói-tónál, majd indulj délre Velence, vagy keletre a Dolomitok felé. Róma negyedei: Monti a hangulatért, Prati a nyugalomért, Trastevere, ha nem zavar az esti zaj. Kerüld a Termini pályaudvar melletti szállodákat, hacsak nem utazol tovább reggel.

A gyorsvonatok jelentik a gerincet. A Frecciarossa és az Italo 1–3 óra alatt köti össze Rómát, Firenzét, Milánót és Velencét – foglalj korán, és olcsók. A regionális vonatok lassabbak, de rövid utakra jók. A városokban: Róma metrója korlátozott, ezért gyalogolj és használd a buszokat; Milánó metrója kiváló; Velencében minden gyalog és vaporettóval megy. Ne bérelj autót, hacsak nem a toszkán mellékutak, a Dolomitok vagy az Amalfi-part felé tartasz – és akkor is a városon kívül vedd át.

Az olasz konyha utcáról utcára regionális. Carbonara Rómában, bolognai Bolognában (Rómában soha), tenger gyümölcsei az Adrián, rizottó Milánóban, pesto Liguriában. Amit mindig megeszünk: cacio e pepe az első este Rómában, rendes pizza al taglio ebédre, naponta fagylalt (Fatamorgana Rómában, Gelateria del Teatro), és egy hosszú vasárnapi ebéd valahol étlap nélkül. A kávét reggel állva isszák a pultnál; 11 után már csak a turisták rendelnek cappuccinót.

Olaszország a második látogatást jobban megjutalmazza, mint az elsőt. Az első út a nagy látnivalókról szól – Colosseum, Rialto, a Dóm –, és ezeket meg kell nézni. A második a lassabb délutánokról: aperitivo egy névtelen téren, vonatút egy olyan városba, amelyről sosem hallottál, hosszú étkezés egy étteremben, ahol senki sem beszél angolul. Kezdd Rómával és Velencével. Térj vissza a többiért.

Természetesen mindkettő – de ha választanod kell: Róma, ha léptéket, utcai életet és lábad alatt romokat szeretnél; Firenze, ha művészetet és kompakt sétálhatóságot. Róma időt érdemel; Firenze egy összpontosított három napot.

Igen, de válaszd meg a hónapot. A május, a június vagy a szeptember vége a legjobb. Főszezonban (július–augusztus) a tengerparti út dugóban áll, és minden zsúfolt. Ravellóban vagy Praianóban szállj meg Positano helyett, és ahol lehet, komppal menj.